Mitol faj a szerelem?

A fő bűnös az animus… Az animus, a bennünk, nőkben élő belső - rejtett, tudattalan - férfikép. Amikor megszületünk, az animus még nem konkrét bennünk. Olyan részecskékből formálódik majd ki, amilyeneket magunk körül találunk. A férfiasság első képviselője rendszerint az édesapánk. Viszont hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a belső férfiképünkhöz hozzájárul az édesanyánk saját animusa is.

Az aktív tudattalan makacsul szeretne részt venni az életünkben! Ha nem próbálunk önmagunktól megismerkedni és kapcsolatba lépni vele, akkor „kivetítéssel” hívja fel magára a figyelmet. Amikor szerelembe esünk, sajnos az animust vetítjük ki! A kivetítés a felelős az ún. „rózsaszín szemüvegért”, amelyen át a társunkat látjuk. Végső soron nem egy férfiba, hanem saját személyiségünk egy (fel nem ismert, rejtett!) részébe szeretünk bele. Nem a mesebeli herceggel találkozunk, hanem csak önmagunkkal…

Lehet, hogy édesapánk olyan férfi képét alakította ki a lelkünkben, hogy keveset van otthon, és elfojtja érzelmeit. Ha hazaért fáradt volt, levert, vagy ingerült, és nem volt energiája a szeretetteljes kapcsolatápoláshoz. Tipikus magányos harcos, aki egyedül járja az útját. Ez az apamodell nyomot hagyott a lelkünkben, majd kibővült az apánkban megtapasztalt tulajdonságokkal. Mi pedig arra a következtetésre jutottunk, hogy így kell kinéznie a férfiasságnak.

Ha valóban ez történt, akkor a lelkünkben lakozó belső férfi gyakran kóbor életet él. Hiszen azt tanultuk meg, hogy a férfiak általában nincsenek együtt a családjukkal, és az animusunk egy magányos, kóbor farkas alakját öltötte magára. Ha tehát szerelmesek leszünk, saját belső kóbor farkasunkat vetítjük ki egy férfira, aki megfelel ennek a képnek.

Ezért szeretjük a kikötőről kikötőre járó tengerésztisztet, ezért csüngünk imádattal azon, aki sohasem telefonál, s ezért találjuk minden férfi közül a legérdekesebbnek azt, aki másnap reggel megkeresi az alsónadrágját, s egy ígéretes, de semmire sem kötelező „majd hívlak” kiáltással eltűnik.

A szerelem a projekció (a kivetítés) mintapéldája. A másik testesíti meg a férfilétről bennem élő képet, én pedig számára a nőiségről szóló, benne élő képet. A kettő óriási robajjal találkozik össze. Ha szerencsénk van, akkor (valószínűleg nehéz folyamat után) arra ébredünk rá, hogy a kivetítés mögött felfedezett valósággal is együtt tudunk élni, és együtt tudunk maradni a társunkkal.

Az animus, a belső férfikép önmagában véve egyáltalán nem jelent problémát, mert a részecskék, amelyekből összeáll, kicserélhetők. És szívesen vonz magához szimpatikus részeket is. A belső férfiképpel csak addig van gond, amíg nem tudatos. Ahhoz, hogy a részecskéket kicserélhessük, és aktívan közreműködjünk személyes animusunk kialakításában – első lépésként meg kell ragadni ezt a belső képet.

Ez egyszerűen hangzik, ám ha megpróbáljuk megtenni, többnyire nehéznek bizonyul, mert nagy emocionális ellenállással jár együtt.

A kóbor farkas példájánál maradva felfedezhetjük, hogy mi magunk is szívesen kóborlunk, és az egyedüllétet is élvezzük. Abban a pillanatban, amikor belső kóbor farkasunkat saját énünk részeként azonosítottuk, és az ennek megfelelő szükségleteket, amelyeknek eddig nem voltunk tudatában, beépítjük a tudatos életvitelünkbe, valami csodálatos történik! Már nem kell okvetlenül magányos, kóbor farkasokba beleszeretnünk, mert más férfiak is érdekelni tudnak bennünket. Például azok, akik értékesnek tartják a közelségünket és a meghitt kapcsolatot. Ahhoz, hogy érett szeretetkapcsolatot tudjunk kialakítani, fel kell fedeznünk azokat a férfias tulajdonságokat, amelyeket a férfiakba vetítettünk ki. Ha felfedezzük saját belső tulajdonságaikat, magunk is megélhetjük őket, és nincs már szükségünk a külvilágból valakire, aki átveszi és szélsőségesen képviseli helyettünk ezeket.

                   

Oldal: ~~Mitol faj a szerelem?~~
ღ°•.♥.•°ღ. .Csajoknak. .ღ°•.♥.•°ღ - © 2008 - 2024 - tamponok.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat